Származása: Délkelet-Ázsiából Anglián keresztül terjedt el Európában.
Ezek a gyorsan növő, korán érő, különösen mozgékony, temperamentumos állatok, leginkább borosüvegre emlékeztető vékony testalkatukkal, már több mint kétezer évvel ezelőtt is léteztek. Egyebek közt arra tenyésztették ki őket, hogy a legelőkre, rizsföldekre kihajtva az ott elszaporodott rovarokat, csigákat megegyék. Ezek a récék hazánkba először az 1900-as évek elején kerültek, s felhasználták őket több kacsafajta tojáshozamának növelésére. Aztán a hazai állomány a második világháborúban elpusztult, és az indiai futókacsa csak a hetvenes években kezdett újra elterjedni mint hobbiállat.
Tulajdonságok: Extrém függőleges testtartású, feltűnően mozgékony, vékony, különleges típust képviselő kacsafajta.
Súlya:
Tojó: 1,6-1,8 kg
Gácsér: 1,8-2 kg
Egy gácsér mellett 4-5, de akár 6-8 tojó is tartható, ha megtermékenyített tojásokat szeretnénk.
Tojáshozama 200-at meghaladja. A tojásai kissé nagyobbak a tyúktojásnál (60-75 g), egy fészekalja, 10-15 db után abbahagyja a tojásrakást és kotlani kezd. Kíváncsi és aktív természete miatt azonban, hajlamos otthagyni a fészket, hogy vadásszon-legeljen a többiekkel, míg a tojásai kihűlhetnek. Ha naponta elvesszük a frissen tojt tojásait, tovább tojik. Ha választhatunk, a japán tyúkok a legjobb kotlók, jobbak, mint a keltetőgép vagy a futókacsa maga. 28 napra kelnek ki a kiskacsák.
A futókacsa kedvenc tápláléka a spanyol meztelen csiga, melynek petéit is előszeretettel fogyasztja. Ebben leginkább - a madaraknál ritkán tapasztalható - jó szaglása van segítségére. Fontos, hogy mindig legyen előttük bőségesebb víz, ugyanis egy-egy jól megtermett csigát csak vízzel tudnak lenyelni, anélkül meg is fulladhatnak tőle.
Repülni felnőtt korukra sem tanulnak meg, hiszen testfelépítésük ezt nem teszi lehetővé tehát nem kell magas kerítést vonnunk köréjük.
Gyűrűmérete: 16 mm
